Hatodikosok számár, illetve a történelemmel küzdő felnőtteknek írom ezt a blogot. Sajnos a középkori magyar történelem néha nehéz, és tele van mindenféle évszámmal azonban ha a dolgok mélyére ásunk nem is olyan bonyolult a dolog. Egy dolgot azonban le kell szögeznünk, az évszámokat sajnos be kell magolni. Néhány évszám magától értetődő és egyszerű, de bizony van ami nem annyira. Négy évszámot minden magyarnak megköveteli a kultúrája, hogy tudja és ez nemmás mint '56, '48, 1526 és bizony 1456. A magyar népnek ezek forradalmak és csaták, diadaloknak évszámai. Annyit le kell szögezni, hogy abban az időben nem volt magyar király, csak kormányzó, ez nagyon fontos, ugyanis sajnos nagyon sokszor azt hiszik, hogy a törökverő Hunyadi János király volt, de ez hamis. Hunyadi János (1446-53). És előbb azt mondtam, hogy nem volt magyar király az igaz is meg nem is, ugyanis volt király V. László, aki végül is magyar király volt azonban származása osztrák volt.
Hunyadi János kormányzó és hadvezér is volt, nem is akármilyen. Nagyon jól tudta forgatni a kardot, azonban az tévhit, hogy a Nándorfehérvári győzelmet neki köszönhetjük. Bár részt vett a csatában Kapisztrán János érkezése előtt nagyon is vesztésre álltak. Illetve tévhit az is, hogy a várkapitány is Hunyadi volt, nem nem nem. Ettől hullik szegény történelemtanároknak a haja. Szilágyi Mihály volt a várkapitány. Illetve azt is le kell szögezni, hogy a magyaroknak esélyük sem volt arra, hogy megnyerjék a csatát Kapisztrán illetve részben Hunyadi nélkül ugyanis a törökök többszörös túlerőben voltak. A csatát 1456 július 4.-én II. Mehmed török pasa indította Szilágyi Mihály serege ellen, tudni kell, hogy Hunyadi ekkor még nem volt ott (Kapisztrán se). Nándorfehérvár (ma Belgrád, Szerbia fővárosa) volt a keresztény Európa "kulcsa". Ugyanis ha Nándorfehérvár akkor elesett volna, Európát megszállja a török (bár a török csak Bécset akarta, ha megnyerte volna ezt a csatát valószínűleg beljebb is ment volna, amitól a Német-Római Birodalom rettegett). Szilágyi Mihály (Hunyadi sógora) serege elég gyér volt, összvissz 7 ezer ember állt készen a török legyőzésére, de kitartóan harcoltak és várták Hunyadi seregét. Hunyadi eközben a török hajózárját tudta megtörni, amivel jelentősen meggyengítette a sereget. A sok kicsi magyar dereglyékkel hamar legyőzték a nagy tankszerű török nagyhajókat (sok kicsi sokra megy). Hunyadi így 12 ezres seregével július 14.-én csatlakozott Szilágyihoz és együtt küzdöttek az oszmán ellen. Azt is illik tudni, hogy a csatában a keresztény oldalon nem csak magyarok hanem kislétszámú szerbek is részt vettek. Kapisztrán Szent János is csatlakozott a csatához, a kereszténység nevében. 
Nem kis létszámú hadsereget toborzott a szent. Több mint 35 ezer képzetlen harcias keresztény paraszt, jobbágy és néhány gyerek is. Bár azt beszélték meg Jánossal, hogy majd kapnak jelet, hogy mikor jöjjenek, a feldúlt lelkű parasztok és jobbágyokban csak úgy tengett az adrenalin, így a jel ellenére is berohantak a csata színtérre. Kapisztrán csónakra szállt és "serege" elé evezett, majd szónokolt nekik, hogy elveszíthetjük a keresztény Európát ha nem jelre indulunk, azonban a szedett-vedett társaságot nem érdekelte Kapisztrán és belerohantak a csatába ami nagyon jó volt, ugyanis a törökök megzavarodtak, ezt Szilágyiék kihasználták és hátba támadták őket, így biztos volt a győzelem. II. Mehmednek, illetve az egész Oszmán birodalomnak nagy veszteség volt ez, azonban Hunyadi ezt is csak szerencsének gondolta, amiben igaza is volt, ugyanis, hogyha Kapisztrán keresztény serege jelre jön valószínűleg ezt ma nem diadalnak neveznénk.
+Érdekesség: Mindenki ismeri Dugovics Tituszt, ő volt az aki feláldozta magát azért, hogy a török ne tudja kitűzni az oszmán zászlót a várra. Azonban ma már kiderítették a történelemtudósok, hogy valószínűleg ez nem történhetett meg, de valószínűleg ez a tévhit meg fog maradni a magyar köztudatban, és ez így van jól. Ami jó, azon nem kell változtatni.
